egy kicsit a mindennapjainkról…
Krisztiánra nagy súly nehezedett munkakezdése után; sokat volt bent, hogy minél előbb talpra álljon egy teljesen új depó, sok energiát fektetett a munkahelyébe, úgyhogy nekem csak annyi volt a feladatom, hogy tartsam benne (meg magamban) a lelket, főzzek, mossak takarítsak rá. Három hónap után aztán rendeződtek a cég dolgai, tehát Krisztiánnak sincs már olyan hosszú munkaideje, mint annakidején, többet tudunk csavarogni. Én is kerestem munkát, sőt találtam is, csak mindig megelőztek. Leadtam hát egy űrlapot a Trenkwalderben, hogyha lesz munka, hívjanak. Addig is a Szombathelyi Egyetemre jelentkeztem át, már megkaptam a határozatot levélben is, most jöhet az eddigi tanulmányok elfogadtatása, a sok kérdés, és végül az adatmódosítások kérvényezése. Az egyetem btk-jának épülete és dolgozói is nagyon szimpatikusak, segítőkészek. Az egyetem a lakásunktól úgy 20 perc, de biciklivel még rövidebb idő alatt odaérek. Ha netán valaki Szombathelyre tévedne, szívesen látjuk nálunk vendégül!
