két nap budapest

végre újra itthon!!!! egyáltalán nem vagyok kipihenve, viszont nagyon fáradt vagyok... de mindent a legelejéről... hétfő hajnal fél hat vasútállomás még nem tudtam, hogy dolgozni megyek, vagy budapestre (miért?), ezért megkérdeztem a forgalomirányítókat, hogy mit tudnak (a pénztárosokat és az információsokat eleve nem kérdeztem meg, mert úgysem tudnak semmit, a mávos hangosbemondora meg már immunis az ember, mert mindig félrebeszél). elvégre ha ők nem tudják, hogy melyik vonat fog indulni, akkor senki nem tudja. igyekeztem udvarias lenni: - jó reggelt kívánok! én kérek elnézést, de szeretném megkérdezni, hogy megkérdezhetem-e, hogy a budapestre induló savaria ic fog-e indulni, vagy nem-e, vagy valami ilyesmi, és akkor most hogy is van ez? akkor megy vagy nem? tényleg én kérek elnézést... - valami ilyesmi stílusban kérdeztem, mert tudtam, hogy ha állami cégnél ahhoz fordulsz segítségért, aki nem illetékes, viszont tudja a választ, abból sok jó nem származhat. hát meg is kaptam a magamét: - most mondta be a hangosbemondó! - meglehetősen arogánsan, majd kedvesen folytatta - fog menni, háromnegyed hatkor. a választ udvariasan megköszöntem, hiszen a szükséges információhoz hozzájutottam, s mili után áhítozva az ötvennégyes kocsi felé vettem álmos lépteimet. nem hinnem el, ha nem én mondanám magamnak: csodák-csodájára a vontat pontban háromnegyed hatkor elindult menetrend szerint. győr. győr. köszöntjük kedves utasainkat... győrig minden simán ment. aztán álltunk egy órát az állomáson, mire kaptunk egy gysev-es mozdonyt, amelyikről azt állították, hogy elhúz bennünket budapestig. az egy óra várakozás után elindultunk, és eljutottunk egészen győr-iparvárosig, ahol ismét álltunk fél órát. ekkorra már minden vonat eltűnt előlünk, úgyhogy budapestig száguldottunk, ezért csak ez a másfél órás késés maradt meg. két nap tréning a szálloda birtokbavétele után benyomtam a mekiben egy ebédet - szükségem volt az energiára :) -, és kibuszoztam a reptérre. a reptéri csoportvezetés nyugisan telt, semmi extra nagy dolog nem történt. a műszak végére már igencsak elpilledtem, azért mégiscsak ötkor keltem. megnéztem két repülő indulásást (egy germanwings és egy ryanair) míg vártam a kollégára, aki megígérte, hogy visszavisz a szállodába. 23 óra után értem vissza a főhadiszállásra, mikorra a szálloda étterme már bezárt, így megtámadtam a határ utcai kebapost. egész jó kis vacsi volt, az utolsó fillérjeimet kotortam össze, hogy ki tdjam fizetni, mert nem volt nálam kp., csak étkezési jegy :P kedd - azaz ma - reggel igencsak korán volt 7 óra, amikor keltem. miután életet leheltem belém, lementem reggelizni. tudtam, hogy a mai naphoz is sok vitaminra van szükségem, ezért benyomtam két tányér tojásrántottát főtt debrecenivel és mellé három pohár grapefruitot. reggeli után megöntöztem magam, felvettem a csomagjaimat és berobogtam a központi irodába, ahol letudtam a napi gyakorlatot és az ops meetinget. ebédre rántott sajtot rendeltem valami aktuális süteménnyel. nem tudom, hogy mi volt az, de naygon borzaszztó volt. valami rumos csokoládéötet kockára vágott babapiskótával és borotvahabbal... hazafelé még találkoztam bélussal (majdnem sikerült nem találkozni, mert egy teljesen másik kollégiumról hittem azt, hogy ott kell találkoznunk, de sikerült úrrá lenni a problémán), beszélgettünk pár szót, és búcsút intettem budapestnek, hogy repüljek az én kedves emiliámhoz... de hogy mit csinált mili? remélem, hogy holnap leírja :)))) addig nézzetek videót (a megbotránkozásra hajlamosak ne indítsák el a lejátszást):