Híres ember nevével élni
Ma reggel törént a munkahelyemen.
Beléptem a folyósó ajtaján, ahol az irodánk van. Imre ott állt az ajtóban, és nyújtotta felém a kezét és széles mosollyal ezt mondta:
- Nagyon jó neved van! Büszke lehetsz rá!
Én meg néztem rá értetlenül... Már vagy 10 lépcsőfokot megmásztam mire rájöttem, hogy mire gondolt...
Gyermekkoromban sokat gondolkodtam azon, hogy milyen érzés lehet az, ha ugyanúgy hívnak, mint egy híres embert, és egy kicsit irigykedtem is azokra az emberekre, akiknek ez megadatott. Mennyivel másabb úgy bemutatkozni, hogy a másik fél rögtön asszociál valamire, és rögtön van egy közös történetetek. Hiszen a neved az első dolog (ha csak a híred meg nem előz), amit megosztasz másokkal. Ez lesz az első azonosítási pont. Nekem meg ott volt a saját kis szürke kereszt- és vezetéknevem. Mindkettővel Dunát lehetne rekeszteni.
Telt-múlt az idő, híres emberek haltak ki és születtek újak. Egyes nevek elkoptak, egyes nevek felragyogtak. És közben híres lett egy szürke név, mellyel Dunát lehetne rekszeteni. És nekem évek óta fel sem tűnt... Még akkor sem kezdtem gyanakodni, mikor a Facebook-on hetente kezdtek bejelölni ismeretlen ismerősök Angliától Görögországig, és én mindegyik jelölőnek türelmesen elmagyaráztam, hogy Ő tulajdonképpen nem is engem akart bejelölni...
De ma reggel megvilágosodtam! Nem tudom, hogy mi kellett hozzá: sok apró csepp vagy egy megfelelő pillanat, vagy a kettő együtt, de ma megtudtam azt, amiről talán 10-20 éve gondolkodtam, és közel tíz éve pedig egyáltalán nem is érdekel... Milyen érzés híres ember nevével élni? Semmilyen... Ugyanolyan, mint egy szürke névvel, amivel Dunát lehet rekeszteni. Talán csak egy apró mosollyal több: a köszönéskor rögtön tudom, hogy a másik fél kire asszociál... Már ha én kapcsolok, és nem felejtem el, hogy egy híres ember nevével élek...
És lehet, hogy most is van olyan kérdés, amit helyzetemből adódóan nem tudok megfejteni, de 10-20 év múlva megjön rá a válasz, és saját magam fogok elcsodálkozni rajta, hogy milyen egyszerű is...
