késő este bandukoltam

Tegnap este 9 körül gyalogoltam haza, és az egyszerűbb hazajutás helyett a bonyolultabb utat választottam.

Már egy kis utca elején láttam, hogy aki velem szembe jön, ide-oda mozog a járdán. Több eset lehetséges ilyenkor állapotát tekintve, ez esetben egy részeg 57 éves néniről volt szó. Több eset lehetséges ilyenkor cselekvés szempontjából, ez esetben nem fordultam vissza, hanem mentem vele szemben (reménykedve, hogy nem szólít meg). Csakhogy megszólított, kísérjem el a kórházzal szemben lévő boltba. Na most nekem rögtön az ugrott be, hogy: fázok, otthon vár Krisztián és félek. Az utóbbi volt talán a legerősebb érzésem. Mégsem mondtam nemet (Isten szerinti nézeteim miatt). Miközben erről-arról megpróbált értelmesen beszélni, gondolkoztam, hogy ilyen esetben mit tehetek: mentő, rendőr, telefonhívás egy rokonnak, bekopogni valahova, hátha ismerik és segítenek rajta (rajtunk). Kérdezgettem, tudják-e otthon, hogy eljött a boltba (már ezt azért sem tudtam elképzelni, mert a lábán nem volt zokni és papucsban volt), illetve kérdezgettem, egyedül él-e, nem tudok-e felhívni valakit, aki rokon és van kocsija. Úgy tűnt, nem úszom meg a dolgot, senki nem lakik vele, édesanyja tegnap halt meg, bátyjának pedig ne szóljunk, mert csak kevernénk a...Szóval maradtunk mi ketten, sötétben, hangoskodva haladtunk egymásba kapaszkodva, kissé dülöngélve. Az egyébként nem nagy távú út most hosszúnak és végtelennek tűnt. Félelmem csak erősödött ahogy egyre inkább tudatosult bennem, mibe vágtam bele. Megkérdeztem, mit fog venni a boltban, ugyanis ha esetleg éhes lett volna, odaadom a nálam levő sajtos kifliket. Azt mondta: "na most bevallom neked őszintén, vodkát veszek, mert édesanyám halálát nem tudom másképpen feldolgozni..."Megérkeztünk a bolthoz, bement, vett egy üveg vodkát, addig én az eladóval beszélgettem, mit tegyek, azt mondta, kórházba nem érdemes vinni, mert ismeri ezt a hölgyet, és 1-2 korty italnál többről van szó, nem segít rajta egy gyomormosás. Szóval marad az, hogy hazakísérem, nehogy elessen valahol és megfagyjon. A néni megtett már egyedül úgy 50 métert, és utánaszaladtam, tényleg nem akartam otthagyni, különben is azt ígértem, hogy hazakísérem. Beszélgettünk, mintha ezzel hasznosan töltenénk az együtt töltött  időnket, bár csak 2 témakörünk volt: az édesanyja és az egyetem, ahova járok. Néhány járdaszegély torpantott meg minket, aztán már ott is voltunk a néni lakásánál. Még kinyitottam neki a kaput, aztán felkísértem a lakásába, mert lépcsőznie kellett hozzá, majd elváltam tőle. Azóta többször eszembe jut, vajon hogy van, elvileg ma van anyukája temetése, hogy viseli a terheket, van-e segítsége, mint kémia-biológia végzettségű munkanélkülinek.

Az is eszembe jut, hogy miért találkoztam vele, és ő miért épp velem találkozott. Nem hiszek a véletlenben. Ha mindennek oka volt, mi volt az? Talán az volt, hogy...