krisztián-böjt

nem krisztián böjtöl, hanem én hiányolom. már 3 hete dolgozik dunaújvárosban, hétvégén jön csak haza. még a jövő héten biztos, hogy megy, de azután nem utazik el. ez az utóbbi rész a legmegnyugtatóbb.

Rettenetes a hiánya, mindent nekem kell elintéznem, nem tudom vele megbeszélni a nap eseményeit, egyedül kelek és egyedül fekszem le (és még a pénzt is szórom, krisztián, gyere haza!).

Egyik nap telefonon azt beszéltük, hogy Isten mit akar ezzel a különléttel, mit akarhat azzal, hogy krisztiánt állandóan dunaújvárosba rendelik...én tényleg csak annyit tudtam erre mondani, hogy mi mindig csak a jelent látjuk, a jövőről nincs tudomásunk (még jó!), ezért igazán nem róhatjuk fel Istennek, hogy valamit nagyon rosszul csinál. pedig sokszor elkapott a hév, hogy elmondjam istennek a véleményemet és megértessem vele, hogy rosszat tesz velünk. hát nem látja, hogy rossz nekünk külön?

már alig várom, hogy meglássuk, miért volt ez fontos az életünkben, hogy leírhassam azt is, isten nagyobb és hatalmasabb nálunk. a böjt mindig valami újat hoz, valami sokkal jobbat. most találgathatnék, mi lesz jobb vagy újabb, de isten sokkal többet tesz majd értünk, mint amennyit mi fel tudunk fogni vagy el tudunk képzelni.

szerintem ilyen esetekben a legjobb, ha bölcsességet kérünk istentől. bölcsességet az idő értelmes kihasználásához, a történések elfogadásához, azok kezeléséhez, isten akarata előtti meghajláshoz.

"ha pedig valakinek nincsne bölcsessége, kérjen bölcsességet istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. de hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt." Jakab 1:5-6

és a bölcsesség amúgy is nagyon sok mindenre jó még...