2500 ft a megmenekülés élményéért

az egyik munkatársam kitalálta, hogy menjünk kenuzni a rábára. mivel kellemes emlékeim vannak a régi szigetközi evezésekről, én is támogattam az ötletet. tetszett az is, hogy a szigetköz után végre kipróbálhattam a rábát is, ami annyira vonzott: ilyen titokzatos és veszélyes hírű folyón még nem eveztem soha... nem vagyok egy adrenalinvadász, de szeretem, ha valami nem unalmas és nem hétköznapi. a munkatársamról annyit kell tudni, hogy a rába partján lakik és egy kis vendéglőt (értsd: halászkocsmát) és apartmant üzemeltet a családjával. elmondása szerint szervezett már kenutúrát, így megbíztam benne, és lélekben készültem egy kellemes és izgalmas evezésre... az indulást egy csütörtöki késő délutáni időpontra tettük. sárváron a tesco parkolójában gyülekeztünk, onnan eveztünk le a rábán nickig. kilencen voltunk, összesen három kenut béreltünk ki. a számomra érdekes események már a kenuk elosztásakor kezdődtek: az egyik kenuban a mindenhezértő és bölcs pali bácsi ült folyamatosanbeszélő mónikával és lányával, a kettes kenut karl, a német kolléga és a wimmeres lányok birtokolták, én pedig a hármas kenuba jutottam két idegen sráccal (egy teljesen idegen valaki, és a szervező kollegina barátja), akik közül az egyik rögtön sörözéssel kezdte a bemelegítést... indulás előtt naívan megkérdeztem, hogy szeretne-e valaki kormányozni (nem akartam rögtön magamat kinevezni kapitánynak). persze mindkét srác szívesen jelentkezett, így elosztották egymás között (a sörivó nyert), én pedig beültem előre, és elindultunk... a rábáról - főleg most az árvízes időszakban - nem sok jót hallottam a biztonságát illetően, és a meder most is tele volt gallyakkal, fákkal. én pedig ott ültem a kenu elejében, és láttam, hogy merre kellene mennie a kenunak, de az csak nem arra ment... megkérdeztem a srácot: kormányoztál már valaha? nem, még soha, és most ülök először kenuban! - válaszolta. na szuper, egyből levert a víz. itt ülök egy kenuban a gyors sodrású rábában, ami tele van akadályokkal, és egy olyan embernél van a kormánylapát, aki még életében nem evezett. egyből fogytam vagy három kilót! a következő fél órám azzal telt, hogy a kenu elejéből próbáltam irányítani a kenut és megfelelő instrukciókkal ellátni a kormányosunkat, és közben megfelelő kikötőhelyet kerestem. miután találtam egy alkalmasnak látszó partszakaszt, ahol kiköthettünk, azonnal odanavigáltattam a kenut és önkéntesen helyetcseréltem. ha már meg kell fulladjunk, legalább hadd döntsek én róla... a helycsere után kicsit nyugodtabb idegrendszerrel indultam tovább. én legalább rendelkezem némi kormányosi tapasztalattal. az út hátralévő részében már csak azzal kellett megbékélnem, hogy a két evezősöm sörözött, folyamatosan ugráltak a kenuban jobbra-balra (emiatt egyszer be is borultunk), az evezés során az egyik evezőnk eltörött, és senki a csapatból nem evezett még a rábán, és nem ismerték a folyót... ezért az adrenalinnal töltött három óráért fizettem 2500 ft-ot... a kikötés után már csak egy apró problémát kellett megoldanunk: mindenkinek az autója sárváron parkolt, kb. 20 km-re a kikötőtől...