balatoni nyár
először is václav a család skodája ismét családi becsület érdemrenben részesül, mivel hűtés nélkül elhozott bennünket a balatonra a kánikulában, a közel 20 km-en keresztül tartó torlódásban. azt hiszem még egy ilyen hűséges autónk soha nem lesz... jah,és nem fáztunk az úton... és természetesen köszünjük, és hálásak vagyunk istennek, amiért megőrzött bennünket minden balesettől és műszaki hibától! szóval, így hajnal tájban az első nap összefolgalója... reggel nyolc órakor indultunk milivel erre a családi nyaralásra, ahol a papp tesók megtartják éves rendes űlésüket :). ilyenkor összegyűlnek a világ minden tájáról, és közösen töltenek el pár napot békességben, szeretetben, és persze... no, de ez nem is fontos :) körülbelül ebédidőre érkeztünk meg az apartmannba, és elfoglalta mindenki a szállását. egy kis csomagolás és átöltözés után rögtön lementunk a partra fürödni. ekkor kezdtem csak elhinni, hogy igen, valóban, én most szabadságon vagyok!!! olyan régen történt már velem ilyen... hát a fürdésről nem lehet sokat mesélni. sütött a nap, jó volt a víz, és mindenki kapott egy kis kellemesen piros színt. kivéve persze rittit, aki eleve barnán érkezett meg a balatonra. szerettem volna egy kicsit több időt tölteni kettesben a balatonban milivel, de ez a mai napon valahogy nem jött össze :( talán majd holnap. tervbe vettem, hogy elmegyünk vizibiciklizni, kíváncsi vagyok, hogy megvalósul-e. mint mondottam magáról a fürdésről nem lehet sokat mesélni, így inkább két aranyköpést osztok meg veletek, amit a gyerekek mondtak: olkával játszódott le az alábbi párbeszéd: - hány éves vagy olka? - kilenc :) valójában két éves... - és hol laksz? - kint :) öcsi, mikor belement a balatonba (amiben most volt először életében), ezt mondta gabicunak: - dejó, ennek homokozó is van az alján! a fürdés után visszamentünk a bázisra, ahol zolti várt minket vacsorával. nagyon finom bográcsos pörköltet főzött, amit jóízűen bekajáltunk. persze nekem előtte még dolgoznom kellett egy kicsit. megcsináltam a havizárásból pár dolgot, hogy ne a helyettesítőmnek kelljen mindennel vacakolnia hétfőn. de ez után könyörteleneül kidobtam a papírjaimat, amik a munkát juttatják eszembe. ezután bélussal elugrottunk üdítőért és fagyiért lellére, hogy még jobban feldobjuk az estét. ez annyira jól sikerült, hogy miután lefeküdtek a gyerekek, még egy nagyon jót dumáltunk a tesókkal. remélem a holnapi nap még jobb lesz, mint a mai volt. kár, hogy igazából csak fél napunk lesz, mert utána megyünk pécsre, bár az sem lesz szerintem rosszabb... az első nap képeit most töltöttem fel, itt lehet őket megnézni: itt mili már alszik mellettem, úgyhogy befejezem az írást, és megyek, mellébújok.
