balatoni nyár 2. rész
a mai nap nagyrészét a fürdés tette ki, így ha figyelembe veszem a tegnapi bejegyzésemet, nem igazán tudok sokmindenről írni... a reggelizés meglepően szervezettnek tűnt, az elvárt szintet szerintem bőven túlteljesítettük. együtt, rövid idő alatt, csak kevés dolgot összekenve sikerült rajta túllennünk, így 11 óra környékén (már nem tudom pontosan) már a helyünket kerestük a parton. én még az elején nem igazán tudtam, hogy mit akarok jobban: pihenni és kikapcsolni az agyam, vagy fürdőzni. az elején még az anynullázás pártján voltam, de ahogy melegedett az idő (és a gyerekek jöttek a part fele) úgy lendült át a képzeletbelio mérleg mutatója a fürdés irányába. így milivel együtt bementünk egy kicsit a vízbe. lubickoltunk, uszogattunk, bólyázgattunk, és égtünk még a vízben is a naptól, így kb. fél óra elteltével visszakívánkoztunk a partra, mert nem volt a fejünkön sapka. a második felvonásban mili újságot olvasott és fejtvényrejtett, én meg tovább nulláztam az agyamat, mígnem megkívántam egy kis kajakozást (a rábás élmények után) fél órára kikölcsönöztem egy lélekvesztőt és beeveztem a nádasba. meglepően szép és nyugodt volt minden. le lehetett látni a félméteres víz aljára, nem volt felkavarva az iszap. láttam halakat, és lehetett szemezni fél méterről sirályokkal és kacsákkal. visszafelé menet még megkenuztattam öcsit. kár, hogy nem volt a kölcsönzőben kétszemélyes kajak, mert akkor milit is jól megeveztettem volna, remélve, hogy elmúlik a félelme, és akkor legközelebb velem jönne a rábára is... ritti (mili nővérje) korábban visszaindlt a szálláshelyre, hogy olkát lefektesse, de a második kereszteződésben sikerült eltévednie és zoltinak kellett utána mennie. ez azért volt így jó, mert zolti kocsival jött vissza a parta, és hazafelé sem kellett csomagokat cipelnünk. négy órakor hagytuk el középeurópa legnagyobb tavát. a szálláshelyen még benyomtunk egy jó adag fagyit, kitakarítottunk egy kicsit, és összepakoltunk. mi milivel kicsit korábban indultunk el pécsre, mert nem tudtuk, hogy vajon hányszor kell féreálnunk a hűtővíz felforrása miatt. istennek ismét hála, hogy egyszer sem kellett, és elég jó tempóban tudtunk autózni, így ezt a fél óra előnyunket végig megtartottuk. ez azért volt jó, mert így mi már kipakoltunk a kocsiból, mire a többiek megérkeztek, és át tudtuk adni a parkolóhelyet. václav a szokott módon most is a diófa alatt parkol. holnap skodaszerelés helyett közös ebéd lesz itt pécsen, amire papusék híták meg a családot. egy szavam sem lehet, nagyon rendes apósom és anyósom van: a holnapi ebéden kívül ugyanis a hétvégi szállást is ők fizették ki mindenki helyett. áldja meg őket az úr ezért még nagyon sokáig! mindent összefoglalva a nehéz kezdet ellenére sokkal jobb let az a balatoni papptesós hétvége, mint amire számítottam és amit remélni mertem. kár, hogy ilyen rövid volt... reméljük, hogy jövőre ugyanitt. ... és remélem, hogy jövőre lesz már összecsukhatós kempingszékem is (milié pedig nem hajlik meg többször alattam :S) a hétvége képeit itt lehet megnézni: első nap második nap és most gey kicsit más az ablakunk mellett a tetőnkben fészkeltek a verebek. őket nézve elgondolkodtam, hogy vajon balatoni verébnek jobb-e lenni, vagy városinak. és vajon a tető alatt lakó verebek szomjaznak egész nap, vagy tudatában vannak annak, hogy pár szárnycsapásra van tőlük az oázis? vajon megkkora területet ismer, jár be egy verébkolonia?
